Önvédelem. Ez a szó jár a fejemben két napja folyton. Ugyanis tegnap olvastam egy posztot a Facebookon. És azóta már az Index is írt róla. És én meg iszonyatosan felhúztam magam. Mert igen, minden nap hallunk valami borzalmasat a világból. A nagyvilágból is és persze szűkebb értelemben, kishazánkból is. De amikor valami ennyire testközelivé válik… csak a jogos önvédelem az, amire hagyatkozhatunk.

Forrás: Makai Viktória Facebook oldala

Volt ugye körülbelül egy éve a „soroksári futónő” esete, akit támadás során meg is öltek. Kellett volna önvédelem. Napi szinten hallani erőszakos, jellemzően szexuális indíttatású bűncselekményekről. Sőt, a minap épp a feminicídiumról olvastam egy posztot. Itt is, nagyon is kellene az önvédelem. Aztán szintén, már több, mint egy éve indult a #metoo mozgalom. Mondanom sem kell, hogy mit gondolok erről! És most itt van egy újabb futónő, Makai Viktória esete. Bakker, most már tényleg mindig kell az önvédelem?

Egy még személyesebb érintettség

Nagyon felcseszett Viki esete, hiszen immár nem csak egyedül vagyok a világon, de van feleségem, van gyermekem, lányom is. Meg alapból is van egy erős igazságérzetem, ami a hasonló eseteket a legdurvább és legkegyetlenebb módon torolná meg. Így volt ez régen is. Például az egyik barátomnak a saját üzletét rabolták ki, úgy, hogy ő is bent volt. És mivel bekapcsolt a riasztó rendszer, meg a biztonsági ajtó (egy numizmatikai üzletről beszélünk), a támadó több késszúrással próbált bosszút állni. Naggggyon kicsin múlt, hogy túlélte a srác. (Akkor váltottam ki a gáz-riasztó fegyverviselési engedélyem. Még soha nem ért atrocitás, így az önvédelmi fegyvert sem kellett használnom; maradjon is így!)

Önvédelem nőknek

Vissza a fenti esethez, és a női önvédelemhez: egyszerűen úgy látszik, hogy tényleg nincs más mód, mint tudatosan és szisztematikusan felkészíteni szeretteinket a hasonló esetekre. És mindezt úgy, hogy ne az állandó félelem motiválja az egyes cselekedeteiket, hanem önbizalmat és rutint szerezzenek. Elsősorban abban, hogy felismerjék a veszélyes szituációkat.

A képen: Kubra Dagli, világbajnok az önvédelemben. Egy igazán motiváló török nő. Forrás: Site4News

Hasonló témáról már írtam, kifejezetten az anyák, a hordozós anyák önvédelme kapcsán – hadd álljon itt egy rövid ismétlés a témából:

– Tedd le a mobilod! Tarts szemkontaktust a körülötted lévőkkel.

– Ha mégis megtámadnak, folyamatosan kiabálj, hívd fel magadra a környezeted figyelmét.

– A táskádban lévő legtöbb dolog is alkalmas lehet az önvédelemre. Egy pendrive, egy hajkefe, egy toll vagy egy kulcscsomó  – talán nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláld, hogy melyiket mire használhatod.

Van megoldás?

De úgy érzem, úgy éreztem, ezt a fenti esetet, azt a tényt, hogy „már tényleg senki nincs biztonságban”, ki kell beszélni egy szakértővel is. Így újra felhívtam Kovács Ildikó önvédelmi instruktort, hogy mondja el, mit gondol az esetről, és, hogy adjon néhány jó tanácsot.

Kovács Ildikó önvédelmi instruktor akcióban

Van megoldás!

Mind általánosságban, mind akár a konkrét fenti eset kapcsán is. Hiszen szó szerint: forrongok belül, és kicsit tényleg ki is kell beszélnem magamból ezt a frusztrációt. Mert, hát itt van egy újabb eset, amikor egy ártatlan embert, egy sportoló nőt, egy asszonyt kegyetlenül megtámadtak. Férjként is, pláne apaként tehetetlen dühöt érzek, pusztító és romboló gondolataim vannak, már úgyis, hogy nem vagyok személyesen érintett az esetben. Ha mindezt csak elképzelés szintjén is, de ráhúzom a saját életünkre… pláne, ha mondjuk a kislányommal kapcsolatban… Van az a pont, amikor nem gondolkozol, hanem elönt valami kegyetlen düh, valami mélyben gyökerező,  ösztönös, állatias tettvágy, hogy bosszuld meg a támadót! Itt tartok most.

– Baby Chameleon: Ildikó! Bocsáss meg a hosszú felvezetőért, biztos te is hallottad a hírt, ami végül – relatíve-, szerencsésen zárult. Nagyjából lehet tudni, hogy pontosan hogyan játszódott le a futónő esete, de ha csak reális feltételezésekből indulunk is ki, mi az, amit hasonló esetben, mondjuk egy nem túl forgalmas útszakaszon futva csinálhatunk?

– Kovács Ildikó: Igen hallottam az esetről. Először is szeretném kiemelni, ahogy reagált a futónő a támadás során az példaértékű. Így kell viselkedni, ellen kell állni, kiabálni kell és küzdeni minden erőnkkel. A pontos részleteket nem ismerem, nem tudom hogyan alakult ki a szituáció, ezért csak általánosságban szeretnék önvédelmi tanácsokat adni futóknak. Fontos hogy figyeljünk a környezetünkre, a látásunkat, térérzékelésünket ne zavarja pl. egy kapucnis felső. A hallásunkat fülhallgató, hangos zene. Olyan útvonalat keressünk, ahol többen járnak, fussunk futótárssal. Figyeljük a környezetünket. Ha futni indulunk valaki tudja a környezetünkből (család, ismerős, szomszéd) hogy merre futunk és kb. mennyi ideig. Ha telefonnal futunk érdemes beállítani gyorshívót a készülékre.

– Baby Chameleon: Hogyan és milyen irányban érdemes elkezdeni a hölgyeknek az önvédelmet, az egész témakört átjáró szellemiséget és látásmódot, és különösen a gyakorlati kivitelezést elsajátítani?

– Kovács Ildikó: Heti 2 alkalommal tartok önvédelmi képzéseket nőknek, de szemináriumok, magánedzések keretében is el lehet sajátítani az alap önvédelmi fogásokat, ki lehet alakítani egy tudatos, helyzetfelismerő szemléletet.

– Baby Chameleon: Ha már forrongok, hasonló esetben biztos más férj, apa is hasonlóan érezne. Mit javasolsz a támadást elszenvedettek közvetlen hozzátartozóinak? Hogy dolgozzák fel az áttételesen őket is ért sérelmet?

– Kovács Ildikó: Egy ilyen támadás az áldozatnak és a hozzátartozóknak is egy hatalmas trauma. Érdemes pszichológus segítségét kérni a feldolgozási folyamat segítése érdekében. Hozzám is járnak olyan nők akik már szenvedtek el támadást, velük az esetet elemezve, megtanulva a helyes védekező technikákat igyekszünk  feldolgozni a történteket.

– Baby Chameleon: Nem titok, az edzőtermetek abban az utcában van, ahol mi is lakunk. Ha le szeretném tanácsolni Mommy Chameleon-t hozzád egy edzésre, hogy lássa, miről is van szó, mikor mehet?

– Kovács Ildikó: hétfőn és szerdán 19:00-20:30-ig tartom a női önvédelmi edzéseket. Bármikor lehet csatlakozni, folyamatosan vannak kezdő résztvevők.

Mi tagadás, jól esett a beszélgetés! Nekem is része volt az életemnek az önvédelem. Tanultam önvédelmet, hiszen Tae Kwon-Do-ztam körülbelül 10 évig. Talán ennek is köszönhető, hogy soha nem keveredtem balhéba? (Még jó, hogy az alapokat közel sem tart évekig elsajátítani!)

Minden esetre, anyák, nők, asszonyok! Készüljetek tudatosan fel minél több eshetőségre, ha kell, tanuljatok önvédelmet! És merjetek segítséget kérni! Apák, férfiak, férjek! Ti is! ÉS fogadjátok el, hogy nem lehettek mindig ott velük! Beszéljetek erről, és keressetek egy jó edzőtermet, egy empatikus mestert, sensei-t, egy Sabom nim-et, egy instrutort. Ebből baj nem lehet!

Facebook-on is követhetsz minket: ITT!